Kurta Lilla – Hevesi Krisztina

VILÁGOK HARCA

8. fejezet – Szerelem a köbön

Mikor mindenki (kivéve Michelle – t és Robbie - t) kilépett a házból a régen szép kis kertbe csak egy hatalmas utasszállító repülőgép roncsai hevertek mindenhol. Rachel ámultan figyelte a hatalmas repülőgép roncsait. Egy egészen hatalmas darab a gépből szinte épp volt. Azaz ülőrész ahol Ray találkozott az egyik riporterrel.

-     Apa és hogy tudtak lejönni ezek a tripodok? – kérdezte Rachel apja ingjét rángatva

-     Nos a riporterek készítettek egy felvételt a becsapódó villámokról és ahogy lelassították a felvételt látszott hogy valami féle kapszulákban érkeztek a villámmal együtt. Így kerültek be a már több millió éve a föld alatt rejtőzködő tripodokba… - magyarázta el Ray. – Gyertek nézzük meg hogy él – e még a kocsink… - mondta kicsit viccelődve Ray amitől mindenkinek kicsit oldottabb lett a hangulata.

A házban:

Robbie lefertőtlenítette Michelle sebét aki már annyit elért hogy járni tudott és rendesen beszélni. Most fent ült az asztalon és azt nézte ahogy Robbie beköti a lábát. Kicsit elpirult ami nagy csodának számított miután hófehér volt arca.

-     Kész… - szólt Robbie és egy kis masnit kötött a csodás kötés végére. Utána kicsit kínosan érezte magát – Nézd Michelle… - szólt aztán odaült Michelle mellé az asztalra – kérlek, ne haragudj, hogy nem mentem vissza érted…

-     Cccsss… nincs semmi baj Robbie… tudom, hogy megpróbáltál értem jönni… nincs semmi baj… És látod még jót is tett ez a kis…

Michelle nem fejezhette be a mondatot mert Robbie hirtelen megcsókolta. A lány először nem vette az adást de végül kapcsolt. Aztán egy kicsit élvezte a helyzetet de a utána gyengéden megfogta Robbie arcát és nem csókolta tovább.

-     Jaj ne haragudj… csak…

-     Félsz hogy nem lesz rá több alkalom… - szólt Michelle és megvonta vállát. Tudta hogy Robbie féltette, attól hogy meg fog halni.

-     Jaj Michelle… - Robbie óvatosan átölelte a lányt.

Michelle érezte, hogy egy hatalmas könnycsepp folyik le az arcán. Anyukája, apukája és Teo után még senki soha nem szerette így, mint most Robbie.

Kint egy eldugott kis zugban:

Tom és Teo az egyik roncs mögött ültek és arról beszélgettek milyen szörnyű hogy ezek a furcsa szerkezetek már több millió éve itt voltak előbb mint ahogy bármilyen élet is lett volna a földön a vízen és a fákon kívül. Aztán egy időre elhallgattak. Teo elhatározta magát. Vett egy mély levegőt és Tom felé fordult.

-     Tom…

-     Igen Teo?

-     Mikor Michelle és én 10 évesek voltunk mutatott rólad egy fényképet. Nekem akkor annyira de annyira megtetszettél hogy azóta is… - Teo újabb mély levegőt vett és gyorsan elfordult Tom – tól. – Szeretlek…

-     Tessék? – Tom megfogta Teo vállát és  lassan maga felé fordította a most már teljesen elpirult fejét.  – Te szeretsz engem? – kérdezte Tom és már, érezte, hogy ő is kezd egy kicsit elpirulni.

-     Igen nagyon is… - szólt Teo és már teljesen elpirult

-     Teo… én is nagyon – Tom kicsit várakozott aztán megfogta Teo vállát és megcsókolta piros pozsgás arcát – Én is nagyon szeretlek…

-     OH TOM!

Eközben:

Ray és Rachel már a kocsiban ültek. A férfi csak bámult ki az ablakon a semmi felé. Azon gondolkodott, hogy történhetett mindez. Rachel a házat bámulta ami valaha gyönyörű kis otthona volt. Azon gondolkodott hogy történt mindez… Szeme lassan könnybe lábadt, de hogy apja ezt észre ne vegye kitörölte könnyeit a szeméből. Más részt aggódott mert retteget attól mi van ha valami baj történik az édesanyával vagy a nagyszüleivel. Akkor ő mihez kezdene. Közben persze arra is gondolt mi van ha meghal apja, a bátya, Teo, Tom vagy Michelle. Akkor ő teljesen egyedül marad… Mihez kezd majd ekkor. Rengeteg ilyen gondolat keringett fejében. Aztán gyorsan előre mászott Ray mellé egy ideig nézte csak utána jó szorosan átölelte. Ray nem tudta mire vélje ezt a dolgot de megpuszilta lánya homlokát és magához ölelte.

-     Kicsim engedj el egy kicsit. Előkerítem a bátyád meg a többieket…

-     Apa…

-     Igen? – Ray mielőtt kilépett volna a kocsiból visszafordult Rachel felé

-     Szeretlek…

Ray úgy érezte, mintha sokkal erősebben verne szíve. Aztán észlelte, ahogy egy könnycsepp végig folyik arcán és így szólt:

-     Én is nagyon szeretlek. – szólt halkan és kilépett a kocsiból.

A házban:

- Robbie… kérdezhettek valamit?  - szólt halkan Michelle kicsit bátortalanul

- Persze nyugodtan… - válaszolt Robbie és lesegítette a lányt az asztal tetejéről.

- Mond csak én jól csókolok? – kérdezte immár alig hallhatóan

- Igen… - jött egyből a válasz. Robbie átölelte Michelle – t aztán szenvedélyesen megcsókolta maradtak volna még így ezer évig, de akkor…

- Michelle… Robbie mi folyik itt? – kérdezte Ray belépve az ajtón

- Közöd? – szólalt meg egyből Michelle – Úgy vélem semmi… De azt megteheted, hogy kiviszel, mert fáj a lábam. – Szólt Michelle durcásan és átkarolta Ray nyakát, aki felkapta és kivitte a kocsihoz.

A roncs mögött:

- Ideje mennünk! – szólt Teo miközben Tom lágy csókokkal kényeztette el.

- Hát… jó! – szólt Tom és még egyszer utoljára megcsókolta Teo – t.

Teo és Tom egymást átölelve léptek ki a roncs mögül mikor.

-         Jesszusom Tom ki lehet az? – szólt rémült hangon Teo mikor megpillantotta az úton érkező férfit. Egy tépett zakó és egy tépett gatya volt rajta. Iszonyú szép türkizkék szeme volt. A haja vállát söpörte és feketében pompázott. Érdekes arca volt.

-         Nem tudom, gyere, segítsünk neki! – szólt Tom és az érkező férfi elé rohant.

-         Van valaki sebesült? – kérdezte a férfi váratlanul

-         Igen, de ki maga ember? – kérdezte Tom és végig mérte a furcsa férfit

-         Sam Crane doktor. – szólt a férfi.

-         Jöjjön velünk! – kiáltott váratlanul Teo

-         Rendben – bólintott Sam.

A kocsinál:

Ray idegesen tördelte az ujjait és magába azt mondogatta: „Jöjjenek már! Jöjjenek már!” aztán váratlanul megpillantotta az érkező Tom – ot, Teo – t és…

-         Hát az meg ki a franc? – kérdezte kicsit hangosan, amit az érkezők is meghallottak.

-         A nevem Dr. Sam Crane orvos vagyok.

Michelle ahogy ezt meghallotta kilépett a kocsi mögül.

-         De jó, hogy… - ahogy megpillantotta Sam – et elállt a szava és árgus szemekkel figyelte a férfit aki bár orvos volt alig 21 éves. – jön…

-         Mi…mi történt a kisasszony lábával? – kérdezte Crane hasonló ámultsággal ahogy meglátta Michelle – t

-         Végig csúsztam a forró aszfalton mikor becsapott a villám… - Michelle már teljesen el volt ájulva és alig tudott beszélni.

-         Megnézzük… Üljön a furgon hátuljába… - szólt Crane és a furgon felé mutatott.

-         Mondja doki közben azért elindulhatunk? – kérdezte váratlanul  Ray

-         Persze… - szólt Crane de közben csak Michelle – t figyelte aki nagy nehezen bemászott a furgon hátuljába és leült.

Mikor Dr. Crane felakarta lépni Robbie idegesen félre lökte és beült apja mellé. Rachel, Teo és Tom időközben már beszálltak. Sam Crane leült Michelle – el szemben és megszólalt.

-         Kérem tegye ide a lábát – mutatott az ölére Crane

-         Ezer örömmel mármint hogy oké persze… - szólt és közbe árgus szemekkel figyelte a doktort aki szép lassan lecsavarta a kötést Michelle lábáról.

-         Jézusom… ez bizony komoly seb. Mondják van maguknál hintőpor és fertőtlenítő? – kérdezte Crane és közbe a lány sebét vizsgálta.

-         Igen van. – szólt Tom és benyúlt a szék alá ahonnan elhúzta az első segélyes dobozt és a doktor felé nyújtotta

-         Tessék doki…

-         Kösz. – Crane elvette a dobozt aztán lehúzta kissé tépett nyakkendőjét és Michelle felé nyújtotta aki aléltan vette át – Figyelj…

-         Michelle…

-         Michelle ez borzasztóan fog fájni úgy hogy nagyon - nagyon erősen harapj rá a nyakkendőmre… Rendben?

-         Igen persze… - Michelle szájába vette a nyakkendőt és bólintott hogy kezdheti.

Crane elővette a fertőtlenítőt és a hintőport. Először a fertőtlenítő teljes tartalmát (ami nem volt túl sok) ráöntötte Michelle lábára akinek ettől hatalmas könnycsepp folyt végig az arcán mivel szörnyen erős volt a fertőtlenítő.

-         Oké mindjárt jobb lesz ügyes vagy…

-         Doki meddig tart ez? – szólt Robbie és aggódva nézett a fájdalmakkal küszködő Michelle – re

-         Nyugi öcsi mindjárt kész – szólt Crane nagy megvetéssel.

Sam gyorsan ráöntötte a hintőport Michelle lábára aztán jó erősen tett rá kötést. Michelle kiköpte a nyakkendőt és Crane ölébe borult aki ettől teljesen elpirult.

                                                                                                                               Folyt. Köv.