KURTA LILLA - HEVESI KRISZTINA
VILÁGOK HARCA
6. fejezet: Reménytelen utazás

A furgon egy éles kanyart vett be, és legalább fél óráig senki sem tudott
megszólalni a rémülettől. Majd később Rachel aggódása törte meg a csöndet.
- Apa, mit csinálunk most?
- Megyünk anyuékhoz. - válaszolta elcsukló hangon Ray, és hátranyúlva
megsimogatta a kislány fejét, aki kétségbe esett pillantással tekintgetett
ki az ablakon. Teo érzései vegyesek voltak. Egyrészt ő is aggodalmat érzett
a váratlan események miatt, másrészt pedig örült, hogy Tom mellé ült. Ezzel
Tom sem volt másképp. Michelle a lábát fájlalta, és néha jajgatott egyet,
mire Robbie megkérdezte, hogy miben segíthet neki, de sajnos semmiben nem
tudott. A társaság hangulata nyomott volt. Egy nagy durranás hallatszott
távolról, minek hatására Teo közelebb húzódott Tomhoz. Rachel úgy döntött,
hogy inkább leül a földre a kis család lábához. Ray nem örült neki.
- Kicsim, maradj csak a helyeden!
- De apa, itt jobb!
- Nagyon fáj a lábam. - már könnycseppek folytak Michelle szeméből. Robbie
előremászott hozzá, mert ott úgyis üres volt a hely, míg hátul nyomorogtak.
Megvizsgálta Michelle lábát.
- Hol vannak a kötszerek? - kérdezte elszörnyedő hangon.
- Itt. - nyújtotta oda neki a dobozt Tom. Michelle lábán egy ocsmány kötés
éktelenkedett, ami a sok vértől átázott.
- Ki kötötte ezt be?
- Ray. - Michelle a vérveszteségtől már alig volt magánál.
- Apa, hogy tudtad ilyen kontár módon bekötni?
- Rohannunk kellett, tökéletesre nem volt idő! De a semminél azért jobb.
- Hát nem sokkal. Michelle, mi történt ezzel?
- Kiszaladtam az utcára. Nagyon szörnyű volt. - Michelle sírni kezdett. Most
döbbent rá, hogy mennyire iszonyú dolgokat látott. Robbie nyugtatóan
megsimogatta a térdét.
- És. Pont előttem csapott le a villám. Elestem, az aszfalt pedig forró
volt. Megégette a lábamat.
- Jézusom! - Tom átölte a lányt és levette a véres kötést a lábáról, majd
kidobta az ablakon. Újabb gézzel kezdte befedni Michelle lábát, aki már
félig ájult volt. Mikor végzett "orvosi teendőivel", leült Michelle és Ray
közé (a furgon elülső részén három embernek elegendő, kényelmes ülés volt).
Robbie elméje egyre sötétebb lett, és észrevett egy kis piros foltot a
farmerján, amihez pillanatok múlva több folt is társult. Az orrához kapott.
Vérzett. Az idegességtől.
- Tegyél oda egy zsebkendőt! - javasolta Ray - Ne idegesítsd ennyire fel
magad!
Robbie orra még egy darabig vérzett, aztán elállt.
Rachel csukott szemmel, sűrű lélegzetvétellel feküdt a földön. Teo nagyon
fáradtnak érezte magát; érezte, ahogy feje néha elhanyatlik, de mikor
észrevette, hogy pont Tom mellkasára esik, mindig felriadt, és próbált ülve
maradni.
-         Nyugodtan idedőlhetsz, ha tudsz aludni! - mosolygott rá még ebben
a helyzetben is kedvesen Tom.
-         Köszi. - Teo élt a lehetőséggel, és hamarosan zavarodott álomba
merült. Nem sokáig tudott aludni, mert rémálmok gyötörték. Rachel is
felébredt.
-         Éhes vagyok! - panaszkodott fáradt hangon.
-         Most nem tudok neked ételt adni. Sajnálom - mondta kicsit
nyugodtabbra vált hangon Ray. Kísérletet tett a rádió bekapcsolására, de nem
működött.
-         Kibonthatom a gumicukrot? - kérdezte halkan Rachel, de senki nem
válaszolt neki, így hát falatozni kezdett a színes édességből. Már
esteledett, és egyre nehezebbé vált a levegő körülöttük. Michelle kötése
megint átvérzett és Robbie tehetetlen pillantást küldött a sápadt, csukott
szemű lány felé. Semmi remény nem volt, hogy kórházba tudják szállítani.
Mindenki méregetni kezdte Michelle-t, Ray egy pillanatra félrekormányzott a
szörnyű látványtól, amit nyújtott. Robbie megfogta a "beteg" jéghideg kezét,
majd ijedten elengedte. Reménytelenül hideg volt. Levette a dzsekijét és
ráterítette. Tom ezt látva odanyújtotta az egyik vastag pokrócot. Betakarták
Michelle-t, de egyikük sem gondolta, hogy ez javít az állapotán.
-         Megállhatnánk egy kicsit, apa? - Robbie már régen úgy érezte, hogy
meg kéne látogatnia egy illemhelyet, ha volna rá módja.
-         Persze.
Ahogy kimerészkedtek a kocsiból, egy zöldes színű katonai kocsi robogott el
mellettük. Majd több is érkezett. Robbie -nak az volt az egyik álma, hogy
egyszer ő is beállhat közéjük. Az út széléhez rohant, és elkezdett utánuk
kiabálni, de Ray lefogta. Robbie káromkodásban tört ki és visszaült a
kocsiba, ahol apja leszidta.
-         Mi a francot művelsz? Nem vagy normális! - több szót nem akart
fecsérelni a fiúra, aki rá sem hederített.
Miután mindenki elvégezte a dolgát, Tom úgy döntött, hogy leváltja Ray-t,
hadd pihenjen ő is egy kicsit. Teo előre ült Tom és Michelle mellé.





                                                                           
                                          Folyt. köv.