KURTA LILLA – HEVESI KRISZTINA

VILÁGOK HARCA

4. fejezet – Égi jelenségek

3 nappal később, vacsoránál:

Mindenki ott ült a nagy asztalnál kivéve Ray –t aki három napja nem bújt elő szobájából.

-         Jó étvágyat! – szól Teo nevetve és feltálalja a finom ételt, amit maga sütött. Nagyon finomnak tűnt és íncsiklandozó illata volt. Egy szép tálban helyezkedett el a minden napi betevő. A tál közepén egy szép nagy grillen készült csirke feküdt. Körülötte érdekes formájú krumplik terültek el és a csirke alatt saláta levelek, helyezkedtek. A desszertet Michelle szervírozta, ami az ő kedvenc zöldségeiből készült. Pontosabban: paradicsom, paprika, hagyma, saláta és persze az elengedhetetlen zöldborsó és kukorica. Már mindenki a szája szélét nyalogatta.

-         Na akkor válaszuk ki kié lesz az első adag… - mondja mosolyogva Teo.

-         Szavazunk! – javasolja Michelle – Ki szavazz… Robbie – ra? – a lány kacsint egyet Robbie felé. Ám az ő nevénél csak Michelle teszi fel a kezét. – Oké… akkor csak én! Mindegy majd máskor Robbie. – legyint egyet a lány – Rachel? – erre mindenki felteszi a kezét még maga Rachel is. – Azt hiszem ez egyértelmű. Nos Rachel melyik részéből kérsz?

-         Én a szárnyát szeretem! Ahogy Robbie is! – nézz bátyára mosolyogva Rachel

-         Kösz tökmag!

-         Oké Rachel akkor tiéd a… - kezdi Teo ám abban a pillanatban Ray tántorog be szobába kezében egy teljesen üres whisky – s üveggel.

-         Hé mi ez a nagy ünneplés? – szól teljesen rekedt hangon és tök berúgva. Aztán Michelle – re nézz. Aki teljesen rémülten lép Robbie mellé.

Tom lassan feláll székéből. Teo ijedten nézz rá, hogy most mit fog tenni.

-         Nézd Ray! Gyere velem, el kell menned, aludni…

-         Igen? – kérdi Ray

-         Igen nagyon fáradt vagy…

-         Télleg? Én nem érzem…

-         Pedig tényleg fáradt vagy. Gyere, menjünk fel. – szól Tom és átkarolja a tántorgó Ray –t aki végül is hagyja hogy elvigye. Mielőtt kiérnének az ajtón Tom hátra, fordul és int, hogy egyenek tovább, aztán kimegy Ray – vel.

-         Rachel nincs semmi baj! – Michelle az ijedt Rachel – hoz lép és átöleli.

-         Akkor… együnk! – szól halkan Teo és feltálalja a vacsorát

Késő este:

Michelle kapta a nappaliban elhelyezkedő kis kanapét. Teo, Robbie és Rachel szobájában aludt lent a földön. Míg a két testvér két külön ágyon aludt. Illetve Rachel nem mert ő idő közben lemászott Teo mellé, mert félt. Ray saját kis szobájában aludt. Tom pedig ilyenkor este felé haza ment kis házába szundikálni bár Teo ennek nem örült.

Michelle nem tudott aludni mindig nyitva volt a szeme. Arra a jelenetre gondolt mikor Ray ittasan lépett be a vacsoránál. Ahogy Michelle belemerült gondolataiba szép lassan mégis csak lehunyta a szemét. Nagyon szépet álmodott. Bár ő se merte volna bevallani hogy ha tetszik hanem gyengéd érzéseket táplál Robbie iránt és most is vele álmodott. Azt álmodta hogy este van (bár valójában is este voltJ és hogy Robbie azért hogy megvédje lejön a nappaliba aludni. Ám ekkor Michelle fejébe furcsa dolog ütött szöget. Mi van ha ez nem álom. Akkor hirtelen kinyitotta a szemét és meglátta az ágy szélénél ülő Ray –t aki Michelle lábát fogta. Michelle ijedten ült fel.

-         Áh! Hát ébren vagy csipkerózsika…

-         Mit akarsz Ray? – Michelle ekkor vette észre a Ray kezében lógó sörös üveget.

-         Csak lejöttem mert veled álmodtam… - ekkor Ray lassan elkezdet Michelle felé mászni aki azonnal magára rántotta a takarót és kiugrott a kanapéból. A bejárati ajtóhoz hátrált. Halkan kiakarta nyitni ám csapdába került ugyan is zárva volt az ajtó és a kulcsot se találta. Eltakarta magát a lepedővel ám így is látta ahogy Ray lassan közeledik felé. Aztán mikor odaért Michelle – hez pont egy centire állt meg előtte.

-         Na szívi még most is utálsz? – kérdezte Ray és lassan megfogta a már síró Michelle derekát.

-         Hagyj békén Ray… - szólt már zokogva Michelle

-         Nem hallom a választ még most is utálsz? – kérdezte Ray és akkor megakarta csókolni Michelle – t de a lány elfordult

-         Igen utállak…

-         Valóban? – Ray ekkor felkapta Michelle – t aki sikítani kezdett. – Fogd be! – Ray befogta Michelle száját és utána rádobta a kanapéra… - Gyerünk engedd el a lepedőt…

-         Ne Ray hagyj! – szólt Michelle sírva és akkor abban a percben Ray hirtelen összeesett. Michelle undorodva tolta le magáról.

-         Michelle jól vagy? – Robbie állt a rémült Michelle előtt kezében egy törött vázával

-         Robbie! – Michelle felállt a kanapéról és átölelte Robbie – t.

Robbie lassan és kicsit ijedten ölelte át a síró Michelle – t. Aztán apjára nézett. Nem utálta csupán szánalmat érzett.

-         Michelle ugye nincs semmi bajod? – kérdezte Robbie aggodva

-         Nem nincs, csak nagyon féltem… - szólt Michelle és még szorosabban megölelte Robbie – t.

-         Michelle gyere segíts nekem…

-         Jó…

Robbie megfogta apja kezét míg Michelle a lábát és feltették a kanapéra.

-         Most már többször nem ébred fel az biztos.

-         Jaj Robbie! Én tudom hogy be van rúgva de miért engem talált meg?

-         Szerintem attól esett kétségbe hogy utálod… és ő utálja ha utálják. Na most gyere fel az emeletre Ray szobájában tudsz aludni…

-         Rendben...

Michelle és Robbie felmentek az emeletre. Mikor a lány megállt a hatalmas francia ágy mellett Robbie – ra nézett. Aztán odalépett hozzá és megfogta a kezét…

-         Robbie kérlek maradj itt velem…

-         Mi? Ezt hogy érted? – Robbie megszeppenve nézett a lányra…

-         Aludj velem… kérlek… - Michelle nagyon félt. Robbie ezt meglátta és…

-         Na jó.

-         Köszönöm Robbie!

Michelle befeküdt a takaró alá Robbie pedig vele szembe.

-         Így jó? – kérdezte Robbie

-         Nem… - Michelle teljesen odahúzódott Robbie mellé és átölelte – Így jó…

Másnap reggel:

Tom kicsit álmosan lépett be az ajtón. Mikor odaakart menni hogy megnézze Michelle – t a teljesen kiütött Ray – t találta meg.

-         Ray? Itt meg… - hamar választ kapott ahogy lenézett a földre meglátta a sörös üveget… - Jaj ne! Michelle!

-         Tessék Tommy? – Michelle kilépett a konyhából. Tom azonnal odament hozzá és átölelte

-         Jézusom jól vagy? – kérdezte Tom és jól végig nézte Michelle – t.

-         Igen jól van, mert Robbie vele aludt az éjjel… - szólt a kuncogva érkező Rachel

-         Mi? – Tom kicsit furcsán nézett unokatestvérére. – Ez komoly? Azok után… - és fejével Ray felé intett

-         Nem számít! Robbie megvédett… - szólt Michelle és egy kicsit elpirult.

-         Aha… értem…

-         TOM! – a lépcsőn Teo rohant le és átölelte Tom – t és akkor egyből észhez tért – Mármint ööö… - gyorsan elengedte a férfit – jó hogy itt vagy

-         Örülök hogy örülsz nekem… - szólt Tom és megveregette Teo hátát.

Robbie lassan jött le a lépcsőn. Fáradt volt egy kicsit. Először apjához lépett és elkezdte rázni …

-         Apa kelj fel! – de Ray nem kelt fel – Apa! RAY!

-         Igen? – Ray lassan felébredt és érdekes módon teljesen jól volt nem is látszott rajta a másnaposság semmi… - Michelle… ezt jól el játszottam igaz?

-         Tessék? – Michelle értetlenül nézett Ray – re

-         Az egészet csak megrendeztük… - szólalt meg Rachel

-         Azért hogy rájöjj mennyire imádod Robbie öcsit… - szólt nevetve Tom

-         És még azért is hogy rájöjj… - kezdte Teo

-         Hogy milyen jó színész vagyok… - nevette el magát Ray

-         Szóval az egész csak színjáték volt? – kérdezte Robbie

-         Igen… bár az nem mikor fejbe vágtál a vázával még most is nagyon fáj… - Ray óvatosan megfogta a fejét

-         Robbie te tudtad ezt? – Michelle Robbie elé lépett… a lány alacsonyabb volt mint az ifjú Robbie. Most nagyon kiábrándult szemekkel nézett a fiúra

-         Esküszöm hogy nem… - szólt Robbie. És bár nem volt bent a dologban mégis bűntudata volt. Ez alatt a pár nap alatt nagyon megszerette a lányt…

-         Hát persze… Most nagyon megbántottatok… Tudjátok hogy féltem… és ha szívrohamot kapok az ijedtségtől? Akkor mi a francot csináltok…

-         De csak a jó szándék vezérelt… - szólt Teo bűntudatosan

-         Jó szándék… ha – ha – ha! Rengeteg embert vezetett puszta jó szándék…és mi lett a vége? – Michelle elsírta magát és kirohant az ajtón

-         MICHELLE VÁRJ! – Robbie azonnal utána rohant és követte őt az egész kis csapat. Mikor kiértek az utcára egyből kiszúrták Michelle – t aki az ég felé bámult…

-         MICHELLE – Robbie odarohant és átölelte a lányt – Ne haragudj… Michelle?

Robbie látta Michelle holtra vált arcát… Ő is az ég felé fordult és akkor…

                                                                                                                              Folyt. Köv.